Mi vagyunk a bolygók,
S mily szerencsétlenek.
Csak keringünk körbe-körbe,
De nem jön ki semmiféle görbe.
Ragyogó napunkhoz vágyunk,
Mi oda mégsem jutunk.
Bezzeg a meteorok!
Ők az igazán gazdagok.
Lágyan ölébe kerülnek a Napnak,
S boldogan ragyognak.
Arcunk pedig ettől sárgul,
S néha útjukat álljuk.
Habár sebeink fájnak,
Tőle lelkünk vidámabb.
Pusztulhat földünkön minden nép,
Nekünk ez mégis jó érzés.
Igen! Nagy bosszút álltunk.
S hiába!
Ragyogó Napunkról még mindig csak álmodhatunk.
