"Bárcsak én is mező lehetnék,
Te pedig a Nap lennél.
Szeretnélek, te is szeretnél,
S mindennap egymásra lelhetnénk."
"Nagy fekete szárnyaik hajam fésülik
Bőrömön érzem bársony érintésüket
Mikor a fejem felett elreppennek
S attól félek közülük én is egy leszek"
"A lelkemet téped szét
Hisz már nem tudod
Mi volt a szívbe vésett dalunk
S csak a tivornya tavon andalgunk
Míg csak el nem illansz mint olaj
Addig vagyunk magunk"
"Ha nem volna ilyen büszke,
Talán nem lenne vak az ember,
Aki bekötött szemmel
Lesi a hétpecsétes főcikket
A hetilap első, legfontosabb oldalán."
"Feszít, összeroppant a kínzó pára,
Mely, mint fujtó gáz tör elő a homályból.
Így tűröm egymagam az asztal mellett állva,
S ábrándozok a bánat dalairól. "
"Társaim a többiek,
A puffogó járművek,
Mint elsuhanó éji látomás,
Száguldoznak tovább,
S én még mindig vánszorgok
Az élet sztrádáján."
"Három hónapig is aludnék,
De ezt nem tehetem.
Szobám maga Salvador Dalí;
Festményeit én ihlettem volna, ha ismert volna."
"A troli két perccel ezelőtt fog jönni,
S még félálomban didergek.
Ha egy napot is kések, nem érdekel,
Úgyis csak az eszesek fognak helyettem tudni."
Részletek